Milyen ételek és italok illenek a garabonciás áldáshoz?

Az alábbi bejegyzés egy vendégblogger bejegyzése lesz, amit változtatás nélkül adunk közre. Nem akármilyen vendégről van viszont szó, s ezt egyáltalán nem szeretném elhallgatni.  Borbély Zsolt Attila nem mellesleg most már a garabonciás áldás kitüntetettje is, aki a Pilisben, a Zsivány-sziklák tövében egy kőoltáron állva hagyta magához szólítani a garabonciás áldást kedvesével, Bogival együtt. Az ételek és italok gasztrofilozófiáját híresen jól ismerő szakértőként azzal a kérdéssel találtuk meg, mit üzen neki a garabonciás hagyományban markánsan jelen lévő tej és kenyér szakralitása, s ő hogyan, milyen ételekkel és italokkal képzeli el megszentelni a garabonciás rítuscselekményeket követő áldomásünnepeket, szeretetvendégségeket.

Mielőtt gasztrofilozófiai eszmefuttatásaié lenne a szó, ne hallgassuk el azt sem, hogy szellemi értelemben ő az egyik ideáltipikus példa arra, hogy

van egy olyan sokaság is, amelynek tagjai elsősorban a hazájukhoz való hűség jegyében, a magyar őshagyomány értékeinek tiszteletével érezhetik közel magukhoz a garabonciás áldás rítuscselekményét.

Példa erre egész életútja, amelyet politológusként, a politizálás határain bátran át-átjáró közíróként a magyar ügy képviseletének, s ezen belül az erdélyi magyar közpolitikának szentelt. De más miatt is kitüntetett jelentősége van az ő megszólalásának: gasztrobloggerként, étteremkritikusként nála jobban kevesen értenek a nemes méltósággal magunkhoz vehető, örömmel és áhítattal fogyasztható falatok és kortyok misztériumához. Ennek a szakértelemnek adta a jelét akkor is, amikor saját garabonciás esküvőjére kiváló borok házasításával készült, s szimbolikusan a magyar tájak összetartozását felmutató ételekkel kínálta vendégeit. Adta magát tehát a kérés, hogy fogalmazza meg a garabonciaseskuvo.hu blogfelületére szánt írásában azt is, az ételek és italok gasztrofilozófiáját jól ismerő szakértőként neki mit üzen a garabonciás hagyományban markánsan jelen lévő tej és kenyér áldásos jelentősége, s ő hogyan, milyen kulináris élvezetekkel tudná méltó módon kiegészíteni a garabonciás áldás rítuscselekményét.

Borbély Zsolt Attila blogbejegyzése a garabonciás rítusokhoz kívánkozó falatokról és kortyokról

 

 

Hogy milyen ételek és italok illenek a garabonciás áldáshoz?

A „garabonciás áldás” gondolatisága első hallásra megragadott és nagy örömmel vettem az ötletet, hogy osztozhassam párommal, Sass Boglárkával ebben a csodálatos misztériumban, ráadásul harmadik párként, mely számnak a népmesékben és általában a magyar népi hagyományban kitüntetett szerepe van. Azt is megtiszteltetésnek éreztem, hogy eme kapcsolaterősítő és szakralizáló rítus megálmodója, Toót-Holló Tamás engem kért fel, hogy elvi iránymutatást adjak arra nézve, hogy milyen ételek és italok illenek ehhez a jeles alkalomhoz.

Három irányból közelíteném meg a kérdést.

Az első a garabonciás legendában kulcsszerepet játszó tej és kenyér. A tejet érdemes tágan értelmezni, a tejtermékek közül pedig a sajtok azok, melyek leginkább elhelyezhetőek egy ételsor keretében, önálló fogásként a desszert előtt.

Érdemes kézműves magyar sajtokat beszerezni, akkor is, ha ezek drágábbak a kereskedelemben kaphatóknál. A sajtok világában egyre ismertebbek lesznek az erdélyi sajtok, a gyergyótekerőpataki és torockói kisüzem termékei egyre több helyen hozzáférhetőek. Ezeket is érdemes integrálni a sajtkompozícióba, hiszen amikor a garabonciás áldás keretében nemcsak egymásnak, hanem a Magyar Hazának is hűséget fogadnak a házasulandó felek, akkor az a haza semmi esetre sem a Trianonban ellenséges hatalmak által létrehozott „Belső-Magyarország”, hanem a Történelmi Haza, mely minden magyarnak a lelkében él. Ahogy Horváth Sándor kárpátaljai költő verse mondja „a haza lelked része, határait beléd véste ezer éve a hit”.

Ami a kenyeret illeti, ez a magyar ember számára minden étkezés szerves része. Ehhez a témához csak annyit tennék hozzá, hogy a kenyér műfajában is lezajlott egy minőségelvű változás, megjelentek csúcsminőségű kézműves kenyerek, ezen csúcspékségek termékei sokat emelhetnek az étkezés színvonalán.

A második megközelítés a magyar népmesék világa, melyekben a leggyakrabban előforduló eledel a hamuban sült pogácsa. A pogácsa műfaj egyébként is igen közel áll az útravalóhoz, s aligha található erősebb szimbólumerejű étel, mellyel az ifjú párt közös útjára lehetne bocsátani. A pogácsát érdemes magunknak megsütni, receptek tömkelege felelhető a világhálón.

A harmadik megközelítés a szimbolikus. A „garabonciás áldás” lehetséges ételkísérői között talán nincs is adekvátabb, mint az „áldos”.

Nevében benne van az áldás, megálmodója, Cey-bert Róbert Gyula hasonló szerepet tölt be a magyar gasztronómiában, mint a garabonciás áldás ötletgazdája az irodalomban.

A jeles gasztronómusnak „A magyar honfoglaláskori fejedelmi konyha” című munkája nagy segítségére lehet azoknak, akik komolyan veszik az áldoskészítést. E kötetben a szerző által kutatások alapján megkomponált számos olyan recept is megtalálható, melyek szimbolikája a legtöbb esetben harmonizál a garabonciásáldás gondolatvilágával.

Ami a bort illeti, eme nemes alkalomhoz a legjobb magyar borok dukálnak. Úgy vélem, a magyar borkészítés csúcsait a vulkanikus borvidékek legjobb nedűi jelentik, ezek közül is kimagaslik Tokaj, mint a világ egyik legjobb adottságokkal bíró borvidéke. E borvidék legjobb termelőinek dűlőszelektált tételei kiállják az összehasonlítást a világ bármely borával.

Ráadásul e borok ősi magyar fajtákból készülnek. Nem kétséges, e csúcsminőségű, dűlőszelektált, koncentrált és ásványos fehérborok fejezik ki a legtömörebben a magyar termőtáj sajátosságait.

S ha tovább akarunk haladni a szimbolika útján, akkor a dűlőnevek kisugárzása alapján választhatunk bort. Ide illik például az Úrágya, a Szerelmi dűlő, vagy akár a Mézes Mály bora.

S akkor nem szóltunk még Tokaj történelmi-kulturális beágyazottságáról a magyar mikrouniverzumba. E tekintetben hadd adjuk át a szót a legavatottabbnak, Tokaj első számú monográfusának, Alkonyi Lászlónak: „Hegyalja ezer szállal kötődik Erdélyhez, amivel a fénykorban egy politikai egységet alkotott. Nemcsak Erdély legnagyobb fejedelmei bírtak jelentős szőlőket Hegyalján, hanem az egyszerű nép körében is szoros volt a kapcsolat: szükség esetén hol innen menekültek Erdélybe, hol onnan ide Hegyaljára, s Gyulafehérvár hangja mindig közelebbről szólt, mint Bécsé.

Tokaj-Hegyalja ugyanakkor nemcsak Erdéllyel, hanem a Felvidék keleti részével is közös gyökereket ápol. Ha megállunk egy Eperjes melletti magaslaton, azonnal látható, hogy a Felvidék keleti fele és Tokaj-Hegyalja egymással szorosan összetartozó táj, amit csak idegen politikai akarat szakított el egymástól. A borvidék felett ott fekszik Kassa, az egyik legszebb város, ami a magyar kultúrából kisarjadzott, s ami évszázadokig töretlen kulturális egységet alkotott Tokajjal.

Ahogyan a középkorban a szegediek élete együtt lüktetett a Szerémséggel, ahogyan a huszadik század közepéig az aradiak sorsa egy zsinórra volt felfűzve Ménes-Hegyaljával, úgy élt együtt évszázadokig Kassa és a Tokaji borvidék.

A kassaiak jöttek-mentek, szőlőt tulajdonoltak és letelepedtek, együtt vigadtak vagy harcoltak a hegyaljaiakkal. A távolsággal gyengülve ugyan, de hasonló kapcsolat fűzte a borvidéket a többi felvidéki városhoz: Eperjeshez, Bártfához, Lőcséhez vagy éppen Kisszebenhez.

Tokaj-Hegyalja az irodalmi magyar nyelv bölcsője is, Kazinczy Ferenc és a vizsolyi biblia hazája, a XVI-XVII. század legnagyobb kálvinista prédikátorainak befogadója. A kor szabadságharcai is itt fogtak szikrát, s innen borították lángba az egész országot. Mi kell még hozzá, hogy egy nemzet őrizzen, emeljen és sikerre akarjon vinni egy bort?!”

Összefoglalva: ha a garabonciás áldás életre szóló élményét kulinárisan is meg akarjuk koronázni, méghozzá úgy, hogy a menü illeszkedjen eme rítus gondolatvilágába, akkor kezdjünk pogácsával, illesszük be az ételsorba a kézműves magyar sajtokat, használjunk minőségi magyar alapanyagokat, legyen az ételsorban egy jól kiválasztott „áldos”, amit kísérjünk csúcsminőségű száraz tokaji borral, a desszertet pedig aszúval.

Borbély Zsolt Attila

 

Borítókép: Csizmadia András gasztrofilozófus a pilisi Zsivány-szikláknál Zsolt karaffájával, amelyben Zsoltnak a saját garabonciás esküvőjére megkomponált szerelmi házasítása kotyog. A borok, amelyek ott és akkor Zsolt és Boglárka egymásra találásának örömére maguk is egymásra találtak: a Délvidékről Maurer Oszkártól egy 2016-os Nagykárász Pinot Noir; Ménes-hegyaljáról, Erdélyből, Balla Gézától egy 2015-ös Feketeleányka; a Felvidékről, Geönczöl Attilától egy 2016-os Garam-menti Rizling; az elszakított területeket egybetartva pedig az anyaországból Kaló Imre 2010-es Turán Aszúja.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.