Miért rock and roll arc a garabonciás?

Mert persze az. Történjék bármi. Akár esküvői áldást garál nagy garral érkezvén, akár fekete felhőt terelget sárkányháton repülve a falu szélén. De a kérdések sora ezzel még nem ér véget. Az is érdekes, mert ez is része a teljességnek, hogy miért rock and roll arc mindenki, aki számára fontos és érdekes a garabonciás?

Azzal kezdem az itt is, ott is nagy garral feltűnő rock and roll arcok jellemzése felé vezető eszmefuttatást, hogy született a garabonciás esküvők iránt érdeklődők csoportjáról egy elemzés, ami egyben előrejelzés is. Arról szól, kik azok, akik akár már valóságosan, akár még csak potenciálisan, de kitüntetik, kitüntethetik a figyelmükkel ezt a szellemi kezdeményezést. Van annyira érdekes ez az esélylatolgatás, hogy nemcsak számunkra, hanem minden olvasó számára is közkinccsé tehető, így aztán: Szezám, tárulj!

Addig is, amíg el nem mondhatjuk a garabonciás áldást nagyra tartva is, s hozzá még a P. Mobil klasszikusát idézve is, hogy nagy garral szólván is elszakadhat minden húr, s mindig jöhet valami új. De akárhogy is van: a régi zene mindig szól, s már csak ezért is sokáig éljen a rock and roll…

De amíg ezt nem mondjuk el, s egyelőre még arra se térünk ki, ami ebből következik, következzen inkább ez a már jól beígért elemzés, amely szerint a garabonciás áldást nagyjából-egészében három szellemi értelemben jól körülírható, meghatározható csoport fogadhatja magához szívvel-lélekkel.

Az elemzés szerint a garabonciás áldást magukhoz szólító garabonciás esküvők egyrészt már létező, másrészt reménybeli célcsoportja egy döntően három közegből érkező sokaság közös metszete lehet.

Az első közeg a spirituális, ezoterikus tudás iránt érdeklődő emberek sokasága.

Az elemzés szerint ők azok, akiknek a számára a garabonciás hagyomány nem a karakteresen magyar ősisége miatt érdekes, hanem azért, mert a garabonciás világot nagyjából közös jelentésmezőn helyezik el olyan fogalmakkal, mint az asztrológia, a Tarot-jóslás, a kristálygyógyászat, agykontroll, a családállítás, a vegetarianizmus, a keleti filozófiák, a jóga, a buddhizmus, a zen.

Ennek a közegnek a tagjai többnyire a hagyományos tudás kereteit feszegető ismeretek iránt érdeklődnek. Ez a sokaság inkább az alternatív kultúra világából, egyfajta ezoterikus-spirituális szellemi bázisról érkezik. A tagjai politikailag inaktívak, ha pedig aktívak, akkor multikulturális eszményeket vallanak a magukénak. Döntően nők alkotják ezt a közeget.

A második közeg a magyar hagyományőrzés iránt elkötelezett emberek sokasága.

Az ő szemükben a garabonciás hagyomány egyike a számukra fontos magyar népi hagyományoknak, így a garabonciások világát nagyjából közös jelentésmezőn helyezik el olyan fogalmakkal, mint a néptánc, a táncház, a népdal, a dalárda, a magyar népmesékből merítő mesemondás, a népi építőművészet, a népi hímzés, a kézművesség, az íjászat, a solymászat, a lovaglás.

Ez a társaság politikailag aktív, tagjaik döntően nemzeti konzervatív, keresztény konzervatív vagy nemzeti radikális eszmeiséget követnek. Ez a közeg vegyesen áll nőkből és férfiakból.

A harmadik közeg a magyar ügy iránt nemzetileg erősen elkötelezett, sokszor radikálisan jobboldali emberek sokasága.

Számukra a garabonciás hagyomány azért fontos, mert a szellemi honfoglalás, valamint a szellemi honvédelem köréhez sorolható kezdeményezésnek tekinthetik, így hangsúlyosan magyar ügyként állnak mellé. Azt a lehetőséget látják benne, hogy karakteresen magyar indíttatású szellemi jelzőfényeket lehet gyújtani általa a spirituális térben, olyan nemzetmegtartó erejű családi ünnepeken is, mint egy-egy esküvő, eljegyzés vagy házassági évforduló.

Ők pontosan felmérik, hogy a garabonciás áldás rítuscselekménye a nemzeti mitológiából veszi az erejét, s így esetleges sikere is a nemzeti mitológia szellemi térhódítását támogathatja. Ez a közeg szinte kizárólag a kultúrharc hadszínterein szívesen megmutatkozó férfiakból áll, akik számára magyarságuk büszke megvallásának, ihletett átélésének része, hogy a garabonciás áldás rítuskörnyezetébe kerülnek.

Nos, akkor hát így állunk. Isten hozott mindenkit, bárhonnan, bármelyik közegből érkezzen is! De ha már itt vannak közöttünk, hadd jusson ki közülük mindenkinek az a jellemzés is, amely nagy általánosságban írja le a garabonciást – és vele együtt a garabonciás hagyomány iránt érdeklődő összes kiváló arcot.

Ezt a leírást a garabonciaseskuvo.hu oldal ajánlójává avatott kötet – a Garabonciások könyve és szerelme címet viselő irodalomtörténeti és néprajzi tanulmánygyűjtemény – kockáztatja meg. Vállalva a nagy garral érkező kijelentések nagyotmondásának minden kockázatát.

Ott azt kockáztatom meg mindenféle okos gondolatmenetet egyszerre csak magam mögött hagyva, s csak úgy ösztönösen a mindig elszakadni kész húrok közé csapva, hogy jelzem az olvasóknak:

van az úgy, hogy a garabonciások minden jel szerint igazi rock and roll arcok. Jelentsen ez bármit is – teszem hozzá ott is, s teszem hozzá ezt itt is, most is.

S ha már itt tartunk, ahol ott is tartottunk, a garabonciásokról, de a garabonciások felé nagy garral forduló, a hétrendbéli útra bármikor rátévedő vándorokról szólva is szólítsuk magunkhoz a Rolling Stones egyik klasszikusát, a Midnight Rambler című dalt, s annak is Mick Jagger és Keith Richards által közösen jegyzett szövegét, s annak is a Földes László (Hobo) által készített kiváló magyar fordítását, magyarítását.

Ahogy Hobo ott ezt kezdi, úgy itt mi is befejezhetjük.

“A csavargóról kell beszélnem, hát mindenkinek mennie kell, / A csavargóról annyit mondok, a hátsó ajtót törte fel, / A lámpa fénye nem zavarja, rádobott egy kárpitot, / A fal mögött vár hajnalára, a kakassal ébredni fog!”

– hangzik Hobo Éjféli csavargó címen elhíresült, a Rolling Stones örökébe lépő dalszövege.

Mert ahogy a hamisítatlan rock and roll arcként elénk terelt éjféli csavargó van itt, ebben a dalszövegben az egyik és a másik nap határán, úgy időzik a garabonciás az idő öröktől fogva létező időtlen határsávjában. Mindig a ma és a holnap között. Ide is, oda is tartozva. De egyre csak a kakasszóra várva.

A kakasszó pedig a tradíció szerint mindig a királyt köszönti, akinek hála megint újra a régi Nap süt az égen. Újra az a Nap és az a Hold. Hogy újra az legyen a szeretőnk, aki volt.

Ezek után persze csak az a kérdés maradhat, hogy milyen szerető a garabonciás. Ha már újra ő van velünk, hogy úgy legyen itt, mint aki mindig is itt volt.

Erre csak egy fohász a válasz. Hogy hadd szóljon.

S ami szól, az hét világra szólva is egyre csak azt mondja, hogy a garabonciás olyan szerető, hogy ő nem más, mint a szerelmeseket szerető szerető. Aki úgy tartja, hogy akkor már hidd is, ne csak lásd. Tedd is, ne csak várd. S ha teszed, úgy tedd, hogy azt szinte már magad sem hinnéd, ha nem éppen te magad cselekednéd.

Mert ez maga a rock and roll. Jelentsen ez bármit is.

Mert ilyen az, amikor a garabonciás a közös utatokra bocsát benneteket. Hogy járjatok szeretetet. Hogy lakjatok lakodalmat. Hogy járjátok be a hét rendbéli utatokat. S hogy amíg újra meg újra találkoztok, hordozzon titeket tenyerén az Isten.

És akkor még az várat magára, hogy ezt kicsit érthetőbbé tegyem. Hogy miért gondolom – minden célcsoportelemzésen innen és túl –, hogy a garabonciások, de még a garabonciások után érdeklődők is egytől egyig rock and roll arcok. És éjféli csavargók.

Azért gondolom így, hogy csak azt gondoljam, hogy van ilyen. És nincs ebben semmi különös. S ha van benne valami, akkor ott a semmi van. Minden különösebb koherenciazavar nélkül.

És akkor – hogy a popkulturális utalásokat még megrészegítőbben halmozzam egymásra – hadd következzen itt egy Simon Márton-vers. Jelentsen ez bármit.

Miközben ez nagyon is jelent valamit. Hogy mást ne mondjak, ezzel itt van a képben női alteregóként (vagy éppen fordítva: ezzel itt van a képben Simon Márton férfi alteregóként is) a feleségem, aki ezen a oldalon egyben a társszerkesztőm, a valaha volt Simon Márta. Aki most már hollószárnyakon szállva is csak Simon-Holló Márta, ha az Isten is így akarja, amikor a szerelmünket a tenyerén hordozza.

És akkor minden garabonciások és minden rock and roll arcok tiszteletére hadd szóljon még ez is. Simon Márton pár sora is. A Szeretnék lenni, de nem című versből.

„Van ilyen. Hogy rájössz,
hogy semmi. És állsz és szédülsz és hallgatsz,
vagy ülsz 5:43-kor egy kanapén egyedül, egy másik plédbe
csavarva, közhelyeken rágódva. Olyan csöndben,
mint aki arra ébred, hogy ötvenhét éves, süket,
polinéz gyöngyhalász lett, aki egy fotóba szerelmes,
és valaki lélegezzen helyette, mert fölötte nyolc méter.“

És ha már itt tartunk, akkor a garabonciás áldás iránt fogékony rock and roll arcokról hadd jelentsük ki egyben azt is, hogy ők egyben polinéz gyöngyhalászok.

S ha már itt tartunk, lehet már úgy is, hogy egy fotóba vagyunk szerelmesek.

Megköszönve, hogy hagysz lélegezni, és engeded, hogy hiányozz.

Olyan csöndben, hogy fölöttem nyolc méter a víz. S hogy a csönd akkora csönd, hogy egyet sem szól, de azt is kétszer mondja.

S ahogy mondja, azzal a maga mondandóját hét világra szólja. S a garabonciás áldást közben szentül hiszi, s hozzá még minden rock and roll arc figyelmébe is ajánlja.

Borítókép: Ilyen lehet sárkányt zabolázni. Metszően éles tekintetek találkozása Feszl Frigyes sárkányszobra (1856) mellett a kiscelli kastély előtt. (Budapest, III. Kiscelli u. 108.) Ez a sárkány valamikor a IV. ker. (ma V. ker.) Rakodó téri raktár bejárata mellett álló három sárkány egyike volt. Mérete 300 cm, anyaga: bronz, alakja: fekvő szárnyas sárkány. A kiscelli kastély bejáratának jobb oldalára 1945 után került. Koordinátái: 47°32’16″N 19°1’42″E (Toót-Holló Tamás felvétele)

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.