Hol táruljon egybe az Ég és a Föld az esketésen?

Elvben persze bárhol rátok találhat a garabonciás áldás. Ha van egy étterem, egy vendéglő, egy borterasz, ahol otthon vagytok a baráti körötökkel, vagy ami már egy-egy korábbi élménynek köszönhetően része az életeteknek, a közös múltatoknak, akkor nyilván ott a helyetek. Ott a helyetek, mert azt a környéket akkor már átjárta a ti jelenlétetekben, a ti kedvetekért a szeretet energiája, s ez egy olyan erőteret hozott ott létre, amely nyilván megsokszorozza majd az esküvőn is a ti örömeteket.

De van az úgy, hogy nincsen meg eleve a hely, amelyik már eleve megszólítana. S akkor indulhat a keresés, aminek se vége, se hossza.

Segítünk, adunk néhány szempontot, hogy milyen lehetne neked akkor, ha lakodalmat lakni is nagy garral járnál. Vagyis garabonciások módjára mulatnál. Ha határokat járnál, de még ezenközben is minden gondolatoddal csakis hét határon túlra gondolnál.

A szélső helyzetekhez igazán illő, valóban a szélek, a szélső értékek energiáival eljegyzett határokat elsősorban ott találod meg, ahol az elemek határán vagy, amikor kellően átszellemült és kellően elrévült szemlélődésbe fogsz. Ott, ahol a föld és a víz egybeér: a víz partján. Vagy ott, ahol a föld és az ég egybeér: egy hegy magasában, egy meredély szélén. Ezeken a színtereken, helyszíneken nyílik meg előtted csak igazán a maga szédítő távlataiban a tér, hogy a tudatod előtt kinyíljon mind az Ég hét magasa, mind a Föld hét csínja.

Előtted az Ég és a Föld ér össze hét határon túlra. Benned pedig feltornyosul az Ég hét magasa az időtlen időt is csak múlatlanul marasztva. Ez itt éppen a bazaltborok terasza. A Balatont vigyázó kihunyt vulkánok alvó tüzének élesztgetése

S hogy a helyzet még szebben változatos legyen, nem feledhetjük el a szélső tartományokon kívül a Szent Közép régióit sem. Annál is kevésbé, mert a garabonciás áldás rítuscselekményének eleve része a garabonciás nyírfabotjának leszúrása magunk elé – éppen a világ közepét kijelölendő. Ez a helyzet sem függetlenítheti magát persze a szélektől, legfeljebb annyiban más az a szélső pozíció, ami a Szent Középhez képest szélső, hogy az sohasem legszélső érték. Hanem csak annak érzése és megmutatkozása, hogy a Szent Középhez képest bizony minden zug csak félreeső, szélső zug lehet.

Ami itt és most a helyszínek szempontjából itt megszívlelendő lehet, az az, hogy a vízpart és a hegyoldal mellett bejöhet a képbe a sztyeppei civilizációk szépséges öröksége is: maga a magyar puszta.

De annak csakis egy magányos szigetként a tájba magasodó épülete, ahol a pusztai környezetben az épített örökség nem több és nem kevesebb egyetlen épületnél, tanyasi csárdánál vagy vendéglőnél. Mert ha a pusztán a végtelenbe akarsz révedni, akkor abba a révületbe nem zavarhat be más épület. Olyan ez, mintha a csillagokat akarnád látni. Ha sok körülötted az emberi alkotás, akkor azok fényekbe borulnak, s így fényszennyezést keltenek. Belezavarva ezzel a csillagok ragyogásába, az éjszaka végtelen nyugalmába.

Akármerre indulunk tehát, vagy így, vagy úgy, de mindig a szélekhez érünk – híven természetesen a mindig a falu szélén a legszélső házba bekopogtató, s ott kenyér és tej után tudakozódó garabonciás szellemiségéhez. Ennyi szélső pozíciót keresve és találva ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy ezekre a szélekre elérve soha nem a szélsőségek közelébe jutunk, hanem a kutatás kezdetének határait, az ismeretlenbe révedés, a felfedezés vágyának nyitatlanul nyíló dimenziókapuit közelítjük meg. A nyitatlanul nyíló fellegajtókat, amelyeknek csak te vagy, csak te lehetsz a nyitogatója, s hozzá még a tárogatója is.

S közben ne feledjük: valamit közösen felfedezni pedig annyi, mint ezzel is a közös teremtést kiteljesíteni. Ketten együtt a szüntelen teremtés részévé válni. A világ mindannyiunknál hétszerte szebb tágasságába közösen beletárulni.

Igen, a tágasság talán a kulcsszó itt, amikor a megfelelő helyszínek kiválasztására fogalmazunk meg ajánlásokat.

Az a jó helyszín egy garabonciás esküvőnek, ahonnan a tekinteted a messzeségbe fúródhat, ha magad elé nézel. Ahonnan belenézhetsz a hét magas égbe, s ahol beleszédülhetsz a föld hét csínjának mélységébe. Ehhez pedig távlatok kellenek. Mert nyilván csak egy eget látsz, s nem a hét magas eget. Nyilván csak egy földet látsz, s nem a föld mélyének hét csínját. Nyilván csak egy messzeséget látsz, s nem hét határon túlra szökik a tekinteted. Ez nem kérdés, de mégis ott lehet veled egy érzés.

A tér tágasságának érzése, aztán pedig tudata, amelyik utat mutathat minden egyéb az érzékszerveinkkel befogható távolságoknál hétszerte szebb távlatok magadhoz szólítása felé.

Az sem lényegtelen, hogy hol vagy otthon. Mert a saját közeledben te tudod pontosan, hogy milyen vendéglők, milyen borozóteraszok, milyen éttermek állnak olyan helyen, ahonnan a tudatot könnyű kitárni minden világtáj felé.

Ahol nem kell magadból kifordulnod ahhoz, hogy a világot a teremtő képzelet erejével mind a négy sarkából kiforgathasd, hogy minden réven át odaérkezhess önmagatokhoz. A jelenlétetek tudatához. A világ Szent Közepének elfoglalásához, amelyben te vagy a pároddal a világ közepén.

Ha jól választottál, akkor a lakóhelyetek, a szülőhelyetek közelében maradva is önmagad közelében maradsz, s közben a középpont szimbolikájában sem csalódhatsz.

Ha nem sajnálod a távolságot legyűrni, s magatokkal együtt a vendégseregeteket is egy nagyobb utazásra rávenni, akkor pedig beléphettek a magyarság szent folyóinak és hegyeinek elemek határainál fekvő határzónáiba. Ahol a föld a vízzel, s a föld az éggel egybeér. Lehet ez a hely a Duna, a Tisza, a Sajó, a Maros, vagy valamelyik Kőrös partján. Lehet a budai hegyekben, a Pilisben, a Bükkben, a Mátrában vagy akár a Hargitán. A Szent György-hegyen vagy a Somlyó-hegyen.

A lényeg tényleg a távlatok kitágulásában rejlik. A látvány igézetében és varázsában. Nem akarok reklámot csinálni egyetlen helynek sem, de párat muszáj megemlíteni, csak hogy lássátok, mire gondolok.

Ha fogalmat kívántok alkotni a tér tágasságának élményéről, akkor menjetek el egyszer Csopakon a Szent Donát Birtokra, a Márga étterem teraszára. Vagy álljatok ki egyszer Badacsonyban a Laposa Borbirtok borteraszára. Vagy üljetek ki a Szent György-hegyen a Szászi-pince éttermébe, a Viridáriumba. Ez mind-mind a Balaton északi partja, ahol a táj vulkanikus múltja eleve képes különleges magaslatokat alkotni, s ezzel a föld és az ég találkozása mellé a valaha volt tűzhányók tüzének emlékét is felidézni.

Ha innen, ilyen magaslatokról nézel szét magad körül a tájban, amikor a garabonciás áldást magadhoz veszed, biztos lehetsz abban, hogy egy életre szól majd a megrendülésed.

De mondok helyeket a Tisza-tó vagy a Duna-partján is. Ha Budapesten akarod a táj, s a Duna kanyarulatainak láttán a lélegzetedet elállítani, akkor felmehetsz a Hármashatárhegyre, s azon is az Udvarház étterem teraszára. Ha a Tisza-tó zegzugos rengetegét akarod magad körül tudni, kiállhatsz Tiszafüreden a Balneum vízpartján valamelyik töltés szélére. Ha a Dunát nem a magasból akarod szemmel tartani, hanem a folyó partján akarod magad a boldog révületnek átadni, akkor ne habozz kimenni Verőcén a Camelot teraszára, s ott se állj meg, menjél ki egészen a folyó partjára.

Aztán van az a lehetőség is, hogy lemondasz arról, hogy az ételt és az italt pincérek rakják ki elétek az asztalra, s kivonulsz a vadregényes természetbe, s annak is valamelyik gyönyörű kövekkel meghintett, megszórt tájékára. Hogy ott terítsetek meg magatoknak úgy, hogy mind a tíz ujjatokat megnyaljátok utána.

S hogy madárcsicsergés, tücsökciripelés és szélzúgás legyen ehhez a lakomához a jó szél fúvása, s hozzá még a szép tüzek lángja.

Ez lehet hát annak a rítusa, amikor a garabonciás áldás úgy szólal meg körülötted, hogy nem egyszerűen ott vagy a világ közepén, hanem a táj misztériumának köszönhetően ez a Szent Közép egyben minden magyarok titka, a Világ Aranyos Szegelete lehet a számodra.

Ahol ugyanis egy kőrengeteg vesz körül, mindig felkapaszkodhatsz egy kisebb-nagyobb sziklára, s ha azon megállsz a pároddal, máris ott vagy vele együtt a világ közepén, ahol a part szakad. S ahol a képzeleted egy-egy sziklán egyensúlyozva is a magasba ragad.

Lehet egy ilyen hely a Káli-medencében a Kőtenger, Pákozdon az ingókövek vidéke, Szomolyán a léleklyukakat magukba fogadó sziklák rengetege. De lehet olyan hely is, ahol a határjárás élménye szintén elemi erővel talál rád és jár át: mint például a Szentendrei-sziget kisoroszi szigetcsúcsa, ahonnan a visegrádi fellegvárral együtt királyi örökségekkel jegyzed el magad, a Pilis hegyoldalainak láttán pedig a fehér táltosok, a pálosok hagyományában is megtalálod a saját hétrendbéli utad.

És így tovább, és így tovább. Szerintem értitek és érzitek a lényeget. Vegyétek úgy, hogy ezek csak gondolatébresztő eszmefuttatásotok, s tegyétek meg ti is a tétjeiteket. Mondjatok nekem is, egymásnak is hasonló karakterű, s hozzá még hétszerte szebb helyeket.

Ahol a hely szelleme éppen úgy van veled, hogy te is átszellemülsz tőle. Ahol a garabonciás áldás hétszerte szebbé tehet, mint amilyen valaha is voltál annak előtte.

Borítókép: Garabonciás örömapa az egyik házasuló lányával és a koszorúslányként tüsténkedő másik lányával a Camelot Hotel előtti Duna-parton Vác és Verőce között 2018. június 9-én (Holozsnyai Norbert felvétele)

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.