Gyakran ismételt kérdések

Ez valami ősi dolog?

Részint igen, részint nem. A garabonciásokról szóló hagyomány egyrészt nagyon ősi hiedelemmondákig vezet vissza, a magyar ősvallás legmélyebb rétegébe hatol: odáig, ahol az ősi regösénekeinkben megbújó bűvös-bájos szómágia őrzi a csodaszarvasfiú emlékét. Odáig, ahol legősibb beavatástörténeteket magukba foglaló magyar varázsmesék szólnak hét világra a tetejetlen fa, az élet vize, s hozzá még a sárkányokat zabolázó garabonciás kedvéért. S ami ennél is több: az Ég szerelmére. Az Ég és a Föld Menyegzőjét megülő ifjú pár dicséretére, a tojáshéjba penderülve a folyók vizén ringatózó pár boldogságának örök hirdetésére. Másrészt tudni kell, hogy pontosan ebben a formában a garabonciás áldást soha nem mondták ki korábban az elődeink. Ez annak ellenére van így, hogy ez a rítuscselekmény híven őrzi a garabonciásokról szóló folklórhagyomány legfontosabb szövegemlékeit: köztük is kiemelten a falu szélén tej és kenyér után tudakolózó garabonciás híres és legendás termékenységáldásának minden varázsigéjét. Ami magában a rítuscselekményben ennek alapján létrejön, az viszont egy hagyomány rekonstruálása és egy adott rítuscél, a házassági áldás kinyilvánítása köré adaptálása. Az adaptáció hitelessége ugyanakkor kétségbe vonhatatlan, hiszen egy olyan tudományos kutató művészileg is ihletett munkája, aki már több mint egy évtizede több metafizikai kalandregényben, liturgikus drámában, irodalomtörténeti és néprajzi tanulmányban tett hitet a garabonciás hagyomány őrzése és újjáteremtése mellett.

Ha hiszünk a szüntelen teremtésben, a teremtő energiák új és még újabb kitörésében, akkor nem kérdés számunkra, hogy a garabonciás áldást osztó menyegző, ami nem más, mint a magyar népmesékben rendre megünnepelt Ég és Föld Menyegzője, igenis méltó arra, hogy a szüntelen teremtés dicséretére szolgáljon. És te is hihetsz abban, hogy ez a rítuscselekmény képes arra, hogy a te szerelmed ősi magyar szokás szerinti megvallását is igéző erővel hassa át az ősi magyar rend, a hét rendbéli út örömére.

Ez valami vicces különcködés?

Nem. Semmi vicc nincsen benne. A házasságotok ünnepe a garabonciás áldás erejével az Ég és Föld Menyegzője előtt tiszteleg majd. Ha erősen kötődsz a magyar őshagyományhoz, akkor ez nyilván nem derűt fakaszt belőled, hanem legalábbis áhítattal és reménnyel tölt el. És a garabonciás áldás köré szövődő rítuscselekmény is éppen eléggé komolyan veszi magát ahhoz, hogy tiszteld benne a formahűséget. Az ősi formák iránti elkötelezettséget.

Ez valami szélsőséges magyarkodás?

Nincs benne semmilyen szélsőségesség. A garabonciás áldás kinyilvánítása semmilyen részletében sem kíván megosztó lenni. Bárkit meghívhattok a szertartásra, semmilyen vallási vagy politikai érzékenységet sem sértenek a rítuscselekmények. Kimondatlanul persze a garabonciásokról szóló tudás a magyar őshagyomány elidegeníthetetlen része – s ebben az értelemben nyilván a jobboldali értékkonzervativizmushoz, filozófiailag pedig a tradicionalizmushoz köthető. De ezt itt senki nem lihegi túl – olyan természetesen magyar ez az egész történet, hogy a magyarságát külön még csak hangsúlyozni sem kell. Hiszen eredendően az. Nem is lehet más. És így persze sámándobok is szólhatnak a szertartás alatt. Ahogy egy szépen eltorzított elektromos gitár is. Minden kényszer és elvárás nélkül. Minden más szó helyett.

Mi történik itt egyáltalán?

Itt is láthatóak azok a hivatalos és egyben bensőséges mozzanatok, amelyeket az anyakönyvvezető előtt zajló szertartásokból ismersz, de ennek a szertartásnak az erejét nem az állam képviseletében beszédet mondó anyakönyvvezető kiállása, hanem a magyar ősvallás rítusszövegeit idéző garabonciás jelenléte adja. Az idő mélységes mély kútjába nézel, s a magyarságod mellett is hitet teszel, amikor ezt az áldást választod. De itt is megvan a sodró lendülete a boldogító igen kimondásának. A hitvesi csóknak, a gyűrűk felhúzásának, a hűségfogadalomnak, az esketést megörökítő emléklap aláírásának, a két saját gyertyátokkal a harmadik közös gyertya meggyújtásának. Minden ugyanúgy megy végbe, ahogy már régen ismered. De valahogy most még annál is régebbről ismerősen. Mélyen átélve azt az ősiséget, amelyikről nem tudatosan adhatsz számot, de amelyikről mintha még mindig sejtszintű tapasztalás, évszázadokon át rád hagyományozódó tudás élne benned.

Mikor jön el az ideje a garabonciás áldásnak?

Ha éppen házasodsz, akkor érdemes az állami aktust, az anyakönyvvezetőnél megejtett aláírást követően kérni a nagy garral garáló áldást. Akár annak az aláírásnak a napján, akár másnap. De még frissen. Az egybekelés örömével. A garabonciás áldást aztán még ki lehet kérni templomi esküvő után és helyett is. S van olyan eshetőség is, hogy az áldást jóval a valaha volt esküvőtök után – vagy akár a tervbe vett majdani házasságot megelőzően kéritek. Az előbbi esetben az áldás egy újabb szakrális gesztus, ami megerősíti a házasságotok boldogságát, a nemzet gyarapodásához hozzájáruló csodáját, s új színekben ragyogtatja fel mindazt, ami addig veletek történt. Az utóbbi esetben pedig az áldás az esküvőt különösen szép fénytörésben közeledni láttató, felvezető, előkészítő szellemi jelzőfény lehet számotokra. S ha már megszületett ez a fény, akkor utána csak benne kell élnetek. Addig is, amíg egybe nem keltek. Itt jegyzendő meg, hogy ha nem a házasságkötéshez, a lakodalomhoz közvetlenül kapcsolódik az áldás, akkor az ünnepéül megtartott családi, baráti összejövetel viszont lehet sokkal bensőségesebb. Vagy sokkal elevenebb. S lehet színhelyében is sokkal meglepőbben újszerű. Ha nem kell a nagymamákat és a gyerekeket is magatok köré gyűjteni a jeles napon, akkor az áldást ki lehet kérni egy hegycsúcson, egy elhagyott folyóparton is – egy csendesen parázsló tűz mellett, vagy akár a csillagos ég alatt.

Mennyire ünnepélyes ez?

Nagyon. Miközben boldogan össze is lehet nevetni közben – híven ahhoz, hogy a magyar ősvallás igaz valójában mindig az életöröm és a szerelem vallása. A soha ki nem hunyó, s mindig megrakható tűz forróságának hívogatása.

Inkább a polgári vagy inkább az egyházi szertartáshoz hasonlít?

A garabonciás áldás kinyilvánítása formájában a polgári esküvőre, szellemiségében és hangulatában pedig az egyházi szertartásra hasonlít – persze egy olyan egyházi szertartásra, ahol a pap kellően fesztelenül, kedvesen adja át magát a formák tiszteletének, s a hite által meghatározott üzenet derűs, az igaz szerelmet örömmel ünneplő tolmácsolásának.

Hogyan kell berendezni hozzá a teret?

Kell egy asztal, amelyiknél az emléklapot aláírják a házasok és a tanúk.

Kell egy virágokkal díszített kapu, amelyik aranykapunak is beillik. Például azért, mert aranysárga virágok díszítik és ékesítik.

Ha természetben osztjuk az áldást, akkor az asztal helyett egy szép mappa is megteszi, amit kézben tartva a benne lévő emléklapokat így is alá lehet írni.

Ha természetben osztjuk az áldást, akkor a kapu helyett egy sárga szalag vagy sál is megteszi, amit egy ágra vetve, egy sziklára akasztva aranykaput lehet formázni.

Milyen ruhát vegyünk fel?

Nincs kötöttség. Megjelenhettek a garabonciás áldás örömére hagyományos menyasszonyi ruhában, s a vőlegényekhez illő szép öltönyben. Lehettek a magyar hagyományt érzékeltető és őrző szép viseletekben. S lehettek egészen póztalanul elegánsak, persze igényesen, de mégis könnyedén, fesztelenül ünnepélyesek.

Az sem szabály, legfeljebb követésre érdemes példa, hogy a menyasszony ruhájában a fehér szín, a vőlegényében pedig a fekete uralkodjon el.

Mit együnk, mit igyunk?

Ebben sincsen kötöttség. De ha szellemiségében alkalmazkodni kívántok a garabonciások Kárpát-medencei örökségének ősiségéhez, akkor lehetőség szerint magyaros konyhát képviselő szakácsokkal dolgozzatok, magyar borokat, magyar ásványvizeket, magyar kézműves söröket helyezzetek el az asztalra. A gyerekeknek pedig magyar gyümölcsök alapján készült fantáziadús kézműves limonádékat kínáljatok. De ebben szívesen adunk még további ötleteket mi magunk is.

Milyen zenékre táncoljunk?

Itt minden az örömről szól, így hát minden zene, ami nektek örömöt szerez, váljék egészségetekre, szolgáljon teljességetekre, legyen a mulatság táncos talpak alá toppanó játékszere. Nyilván persze adja magát a gondolat, hogy a magyar szerelemvallás átélésének ihletett pillanatai után, az Ég és a Föld Menyegzőjének örömét szétosztó garabonciás áldás szavainak kimondása után nem igazán illő holmi olcsó divatzenékre, unos-untig ismert mulatós slágerekre akár csak egyetlen mozdulatot is tenni. Ha ezt te is így gondolod, akkor szívesen adunk zenei ötleteket, ajánlunk élő zenével jelenlétre kész muzsikusokat, vagy akár számítógépekről lejátszható teljes szettlistákat annak jegyében, hogy milyen zenék emelik fel a lelkedet tánc közben odáig, ahol akkor jártál, amikor kicsivel korábban a garabonciással az Ég és a Föld Menyegzőjét ünnepelted. Semmitől el nem zárkózva, mindenre nyitottan, de az igényességet fel nem adva. És lélekben a Kárpát-medence dobogó köveinek dobogásával mindig együtt dobolva. A lehetséges ajánlatainkról elöljáróban hadd jelezzünk csak annyit, hogy ez a lüktetés, ez a zsongás és ez a zsibongás egyformán igéző erejű tud lenni a folkrock, az etnorock, az alternatív rock ritmusára, a nemzeti rock dübörgésére, az elektronikus zene csilingelésére – úgy, hogy a tánc örömét és lendületét egy percig fel ne adjátok, de a műanyag világ műanyag hatásait erre az időre azért magatok mögött hagyjátok.

Hogyan segíthetsz a garabonciás áldás jó hírét kelteni?

Ha itt vagy, s ezen a honlapon böngészve keresed azt, ami szólítatlanul szólít, akkor nyilván a barátaidtól, az ismerőseidtől sem idegen a magyar őshagyomány örökségének tisztelete. Hát add tovább nekik azt, hogy mire találtál. Oszd meg velük az örömhírt, hogy létezik az áldás, amit a Mag népének tudása vehet pártfogásába. Küldd tovább nekik az oldalunk linkjét. Oszd meg velük az URL-címet valamelyik közösségi oldalon.